Manapság egyre gyakrabban találkozunk ezzel a kifejezéssel. Kapcsolatfüggő…
Amikor nincs önálló élmény, minden öröm a párunkhoz kapcsolódik, nincsenek külön szerzett tapasztalatok, örömök és bánatok, csak közösek vannak. Ritkán működőképes.
Idővel ugyanis egyikük terhesnek érzi. A másik rátelepszik, beszabályozza, elkezdődik a számonkérés, az engedélykérés, egyik sem való felnőtt kapcsolatba.
Párkapcsolaton belül is szabad emberek vagyunk, szabad akarattal, érzésekkel. Szükség van külön szerzett élményekre, amelyeket megoszthatunk azzal, akit szeretünk. Nem kell mindenben egyet értenünk, mindent és mindenkit egyformán szeretnünk, kedvelnünk, hiszen önálló személyek vagyunk, egyéniségek, amiért a másik megszeretett bennünket.
Miért akarjuk megláncolni, akit szeretünk? Miért jó az, ha akarata ellenére velünk tölti az idejét a hobbija gyakorlása helyett? Legyen akár kevesebb együtt töltött idő, de az minőségi. Mennyivel jobban építi a kapcsolatot, ha van néhány közös este, együtt főzéssel, fürdéssel, filmezéssel, minthogy minden nap közösen bambuljuk a TV-t és egyformák legyenek az esték. Nagyon sok esetben a párkapcsolat beindultával a korábban megszeretett, gyakorolt foglalatosságok elmaradnak.
Akkor működhet jól egy kapcsolat, ha a közös és egyéni tevékenységekben egyensúly van, és ki-ki az igényeinek eleget tud tenni. Ebben sosem szabad megakadályozni a társunkat. Ám szükség van közösen szerzett élményekre is. Ezekből építkezik a kapcsolat, amikről lehet beszélni, amire vissza lehet emlékezni. Ki kell kapcsolódni, kellenek olyan programok, amelyek mások, mint a hétköznapi esték, ám ebben is lehet rendszer, hiszen az segít abban, hogy a szórakozás is rutinná váljon az életünkben. Pl.: minden szerdán mozi, minden szombaton kártya a barátokkal.
Elmaradnak barátok, akiket talán az új párunk nem kedvel. Marad csak a szerelem.
Tedd fel magadnak a kérdést: Ugyanezt az embert szeretted meg?
mellesleg…
