A lányoknak rá kéne jönniük:

Minket fiúkat nem zavar, ha más srácokkal beszélgettek.Nem érdekel, hogy vannak fiú barátaitok.

De amikor mellettünk ültök, és valami srác betoppan, és ti a nyakába ugrotok anélkül, hogy bemutatnátok minket az igenis zavar.

Az sem segít hogyha beszéltek vele 10 percet anélkül a felismerés nélkül hogy mi igenis ott vagyunk még.

Nem érdekel minket hogyha az a srác hív v ír nektek, de hajnali kettőkor kicsit aggodalmat kelt ez bennünk. Szerintem semmi sem olyan fontos hogy hajnali 2kor kell rá sort keríteni és nem várhat reggelig.

Ráadásul amikor azt mondjuk h szép, lenyűgöző,csinos, aranyos és ámulatba ejtő vagy akkor azt mi tényleg úgy is értjük.

És ne mondjátok nekünk hogy tévedünk. Mi nem próbálunk meggyőzni titeket.

A legszexisebb dolog egy lányban a magabiztosság. Igen idézhetsz engem.

Ne legyetek kiakadva azon hogy nyitva tartjuk előttetek az ajtót, inkább élvezzétek az előnyét annak milyen hangulatban vagyok. Hagyjátok hogy fizessünk nektek valamit, ne érezzétek magatokat zavarban mert mi ezt jó szándékból csináljuk és elvárt. Mosolyogjatok és mondjátok köszönöm.

Pusziljatok meg mikor senki sem figyel, de ha akkor pusziltok meg mikor valaki láthat,akkor mi még jobban le leszünk nyűgözve.

Nekünk nem kell puccosan felöltöznöd. Ha kijössz velünk nem kell a legrövidebb szoknyád felvenned és nem kell kilométeres sminket magadra raknod. Mi saját magadért szeretünk téged, nem pedig azért amilyen tudsz lenni. Őszintén szerintem egy lány a pizsijében a legszebb, vagy boxeremben és a pólómban, nem pedig kicicomázva.

Nem kell mindent véresen komolyan venni amit mondunk, a szarkazmus szép dolog, lássátok meg benne a szépséget. Ne legyetek kiakadva mindenért. Ne használjátok a magazinokat és a médiát, úgy mintha a Bibliátok lenne. Ne mondjátok előttünk milyen jó faszi Chris Brown, Brad Pitt vagy Jesse McCartney, mert kicsit sem izgat minket, amúgy is erre vannak a barátnőitek. Bármi is történt a „jóképű” szóval, igazából nagyon örülnék ha a hé bébi, szexiboy, kan helyett a hé jóképű srác kifejezéssel köszöntenétek. A másik oldalról nézve én se így köszöntelek titeket.

Lányok nem tudom elégszer hangsúlyozni, ha van egy srác aki nem bánik jól veletek, ne várjátok meg hogy megváltozzon! Hadd sajnálkozzon majd a férfi populáció söpredéke és keressetek valaki olyant, aki úgy bánik veletek ahogy ti azt szeretnétek és akkor is megmosolyogtat ha ti a legszomorúbbak vagytok. Olyasvalakit aki értékeli azt hogy milyen kedvetek van.

Bár a fődíjat Kocsis Tibor nyerte meg, mások is gazdagabbak lettek valamivel az X-Faktor alatt: Vera és Gergő szerelemmel.

Ráadásul a szüleik is örülnek a fiatalok egymás iránti vonzódásának.

Baricz Gergő már régebben mondta, hogyha kiesik, akkor szorosabbra fűzi a szálakat Kováts Verával. Gergőnek szombaton ugyan távoznia kellett a versenyből, de a fiú a következőt mondta kiesése után a Borsnak: “Azt nem fogjuk kimondani, hogy együtt vagyunk, óvatos vagyok ezzel a szóval, de azt kijelenthetem, hogy mától belevágunk a közös életbe”.

A két szerelmes szülei is találkoztak egymással  – mondhatjuk, hogy teljes volt az összhang a két család között.

“Fontos, hogy a szülők is megértsék egymást. Arról soha nem akarok megfeledkezni, hogy ki volt az, aki végig mellettem volt, aki segített abban, hogy megteremtődjenek a lehetőségek, közülük az egyik legfontosabb Vera – mondta Gergő, akitől édesapja vette át a szót. – Úgy is lehet mondani, hogy a kedvese neki Vera, szimpatikusak egymásnak nagyon. Meghívtam a lány szüleit is, jönnek hozzánk. Úgy mondtam csak, hogy jöjjenek, de nem pontosra. Majd, ha idejük lesz, akkor utaznak, remélem. Mi várjuk őket.”

A férfiak által kezdeményezett, vagy a kölcsönös megegyezéssel abszolvált elválásokat követően gyakrabban marad fenn a jó viszony.

Lehet némi igazság abban, hogy a nők gyakrabban fejezik be úgy a kapcsolataikat, hogy valamiképpen mégse kelljen teljesen lezárniuk azt. A barátság felajánlásával nyitva hagyhatnak egy kiskaput, amin visszaosonhatnak, ha befuccsolna a következő szerelmi kísérletük. Ha ők dobják a férfit, oldhatják a bűntudatukat is, ha viszont ők a kirúgott felek, a haverságon keresztül megőrizhetik a másik életében való jelenlétüket, például a háttérből irányíthatják a következő szerelem alakulását is. Gyakran pusztán az elválással együtt járó, azonnali, intenzív gyászmunka felvállalása helyett hagyják lassan átalakulni vagy kihunyni a hevesebb érzelmeket.

Ahhoz, hogy mindkét fél számára tartalmas barátságok születhessenek, a csillagok igen kedvező együttállására van szükség. A legfontosabb a szerelmi viszonyt megelőző, illetve a kapcsolatban folyamatosan fenntartott barátság megléte.

Amerikai párkapcsolati kutatók – meglehetősen száraz és kiábrándító módon – szeretik az emberi viszonyokat a könyveléshez hasonlítani. Annál nagyobb esélyünk van fenntartani egy kapcsolatot – így a számító tudósok –, minél inkább megtérülnek a befektetéseink. Ha az exszel való barátkozás kimerül abban, hogy órákon át hallgatjuk a szórakoztatónak sem nevezhető sirámait egy sörözőben, miközben az új pasink kiállítás-megnyitóján tizenéves kiscsajok döngicsélnek, akkor a “befektetés” oldalunk alaposan kibillenti az egyensúlyából a mérleget. A volt partnerrel való, élvezetes barátság akkor őrizhető meg, ha az idő- és energiaráfordításunk, és az érzelmi befektetéseink – ide számíthatjuk a fájdalmat, ami az új nője láttán szalad végig rajtunk, vagy az anyánkkal való összeveszéseket, aki nem érti az egészet – hosszabb távon is megtérülnek (vagyis valaki figyel ránk, meghallgat, tanácsokat ad, érzelmileg támogat és így tovább, kinek-kinek a szájíze szerint). Akkor viszont ragaszkodjunk foggal-körömmel, hiszen kevesen képesek az exekhez hasonló éleslátással, ugyanakkor mégis szelíd empátiával az arcunkba tolni a kézitükröt, amikor az már nagyon odakívánkozik.

„ Az igazi barát hajthatatlanul és kérlelhetetlenül arra bátorítja az embert, hogy reszkírozzon, hogy kockáztassa saját magát, és még az elviselhetetlent is elviselje. Mert akkor érti meg az ember, hogy mi az, ami benne elpusztíthatatlan, hogyha sokat szenved.”
/Feldmár András/

“Egyetlen házasságot sem nevezhetünk valóban sikeresnek, ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai. A barátságról is ugyanez mondható el, mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére, mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat, kölcsönös szívességek és bókok viszonya. Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek, és nem érdemlik meg a barátság nevet.

Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.

A kritika a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika. Lehet befolyásolni példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel, tapasztalat révén, szervezéssel stb. A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni. Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk: aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a művészetet, mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)